Kinek a munkája nehezebb?

Kinek a munkája nehezebb?


Kurd népmese


Egy faluban éldegélt egy ember, meg egy asszony. Gyermekük nem volt. Nyáron az ember pásztornak állt, a mások juhait legeltette, az asszony meg otthon maradt. Mikor az ember hazament a legelőről, mindig azt mondta:

– Hallod-e, te asszony, én egész nap a mezőt meg a hegyeket járom a juhokkal, ha esik, ha fúj, te meg egész nap itthon vagy a jó melegben. Mi gondod van neked? Semmi.




Megharagudott az asszony, és egy reggel azt mondta az urának:

– Te maradj itthon, ma én megyek ki a juhokkal.

Megörült az ember:

– Jól van, csak mondd meg, mit kell csinálnom!

– Takarítsd ki a házat, etesd meg a kotlóst meg a csirkéket, és ereszd ki őket a tyúkólból. Csak vigyázz, hogy a csirkék szét ne széledjenek, és el ne hordja őket a héja! Aztán rostálj lisztet. A lisztből kavarints tésztát. Fűts be a kemencébe, főzz ebédet, süsd meg a lángost. Délben fejd meg a kecskét meg a juhokat, szűrd le a tejet, forrald fel, várd meg, míg kihűl egy kicsit, aztán öntsd szét csöbrökbe, és készíts kovászt, mert holnap cipót sütök. Itt a gyapjú, fonj belőle fonalat, ha megjövök, kötök harisnyát meg ujjast télire. A trágyából csinálj gyorsan korongokat, hogy télen legyen mivel fűteni. A tegnapi aludttejből köpülj vajat, mert különben megromlik. A ruhát is beáztattam, a szövésbe is belefogtam, de azt megcsinálom, majd ha este megjövök.

– Eridj csak, asszony – kiáltotta az ember −, megcsinálok én mindent, csakhogy végre egyszer itthon pihenhessek!

Elment az asszony juhot legeltetni, az ember meg kitakarította a házat, ahogy az asszony meghagyta, aztán megetette a tyúkot meg a kiscsibéket. A csibéket hosszú madzagon odakötötte az anyjukhoz, hogy szét ne széledjenek. Aztán begyújtott a kemencébe, feltette az ebédet.




Egyszerre csak úgy hallotta, mintha odakinn, magasan a levegőben tyúk kotkodácsolna. Elcsodálkozott, kifutott a házból, hát látja ám, hogy a héja egy csibét visz a körme közt, a többi a tyúkkal együtt a madzagon lóg. A tyúk kotkodál ijedtében. Az ember utána vetette magát a héjának, el akarta kapni a madzagot, sokáig futott, de nem érte utol. A héja eltűnt a hegy mögött.

Mikor visszament a házba, látta, hogy a tűz kialudt, a víz elfőtt, a kása odaégett. Megint tüzet rakott, öntött a zsákból lisztet a szitába, és hozzáfogott, hogy megszitálja, de akkor eszébe jutott, hogy az idő repül, a munka meg sok: "Hátamra kötöm én az aludttejes csuprot. Míg a lisztet rostálom, a vaj magától is megköpülődik!”

Úgy is tett.

Míg a lisztet rostálta, a csupor hol jobbra lődörgött a hátán, hol meg balra, és lassacskán elkészült a vaj. Nagyon megörült az ember, hogy milyen leleményes volt.

De megint megjárta.

Állva kényelmetlen volt a tésztát kavarni, letérdelt hát, a csupor meg felfordult, és mind kicsurgott belőle, ami benne volt. Az ember nagy üggyel-bajjal leoldotta a hátáról a csuprot, felmosta a padlót, meghintette hamuval, hogy hamarabb megszáradjon.

És megint a tésztához látott. Mikor elkészült vele, látta, hogy meleg a kemence, beletette a tésztát.

Az ajtó előtt bégetni kezdtek a juhok. Az ember kapta a rézcsöbröt, és futott, hogy megfejje őket. Először a juhokat fejte meg. Nem volt könnyű, mert nem voltak a kezéhez szokva. Mikor aztán a kecskét kezdte fejni, az kétszer is kiszakította magát a kezéből, harmadszorra meg úgy felrúgta a csöbröt, hogy a fele se maradt benne a tejnek.

Nagyon elfáradt az ember. Mikor végre megfejte a juhokat is, a kecskét is, visszament a házba – hát a lángos mind megégett. Gondolta, legalább a tejet felforralja. "Nem bajlódok a kemencével, rakok tüzet odakinn, azon forralom fel a tejet – gondolta –, úgy könnyebb is, meg gyorsabb is.”

Már a csillagok is feljöttek, sötét volt az udvaron. Tüzet rakott, fölébe akasztotta a rézcsöbröt, fogott egy kanalat, és kevergette a tejet, hogy oda ne kozmáljon.

Az asszony meg épp jött hazafelé. Már messziről meglátta, hogy tűz ég a ház mellett, és elcsodálkozott. "Mire az neki?" – gondolta magában, és sietett haza. Az ember észre se vette, és már ott is volt.

– Mi történt, miért gyújtottál itt tüzet?

– Gondoltam, az udvaron forralom fel a tejet, így kényelmesebb.




Felforrt a tej. Az asszony felkapta a csöbröt, és bevitte a házba. Az ember elmondta, mi minden történt vele egész nap.

– Megéheztem – mondta az asszony −, adj ennem!

– Csak tej van, egyéb semmi, nem volt időm főzni, egész nap azt se tudtam, hol áll a fejem. Tudod mit, asszony, holnap inkább maradj te itthon, és láss a házi munka után, majd én legeltetem a juhokat.

Attól fogva sohase mondta az ember, hogy az ő munkája nehezebb. És boldogan éltek.

Tetszett a cikk?

 

 

StoryVilága cikkajánló

Élet a Vadonban – 5/4. rész
Emberi story, megható story
Elérkeztünk a negyedik részhez, amelyben hat rendkívüli, és küzdő gyermek történetét ismerhetjük meg.
Illatok, fürdők, babonák
Múltidéző story, Középkor (5-15. század)
A közhiedelem szerint a tisztálkodás luxus volt a középkorban, a fürdés pedig szinte ismeretlen fogalom.
Az igazi Pocahontas élete nem romantikus mese
MeseVilág, emberek és mesehősök
A Disney-film hősnője a való életben nehéz, kihívásokkal teli életet élt, mégis példaképpé vált.
Élet a Vadonban – 5/3. rész
Emberi story, megható story
Folytatódik 5 részes sorozatunk az állatok között felnőtt gyerekekről, ez itt a harmadik rész.
A tó, amely elragadja szerelmeseit
Rémisztő story, legendák
A Ronkonkoma-tó legendája – misztikum, szerelem, halál.
A „lehetetlen” feladatok emberi erejének példája
Emberi story, igaz story
Ez a történet gyakran szerepel motivációs előadásokon, mint a kitartás és a korlátok leküzdésének példája.
A bürökpohár ára – Szókratész utolsó leckéje az életről
Múltidéző story, egyéb múltbeli story
Szókratész halála nemcsak az ókori filozófia, hanem az emberi történelem egyik legemblematikusabb eseménye.
Mi történik, ha az emberi test tényleg eldobhatóvá válik?
Egyéb story, KÖNYVAJÁNLÓ
Gondolatok Brandon Hackett: Eldobható testek című regényéről.
Otthona a repülőtér
Emberi story, igaz story
Egy férfi a világ egyik legforgalmasabb repülőterén ragadt, és évekig ott élt, mintha az lenne az otthona.

További cikkek »